Leave a comment

Sűrgősségi orvosok és egyébb állatfajták

KisSárkány beteg 😦 nem nagy dolog, csak egy csúnyább fajta megfázás, de ahhoz bőven elég, hogy stresszesek legyenek a napjaink. Kezdődött az egész egy kis orrcsorgással és tüsszögéssel és a sürgősségi osztály meglátogatása lett a vége…Történt ugyanis, hogy kisSárkány békésen elszunnyadt este, majd rá nemsokára kidobta a tacssot úgy, hogy fulladozni kezdett. Sokat láttam én már mióta Bencu is velünk van, de ez most más volt: ilyesztő, félelmetes és az érzés, hogy nem tudok semmit tenni, leírhatatlan. Apával nem sokat teketóriáztunk: gyereket felkaptuk, kocsiba bevágódtunk és irány a kórház.  Persze mire odaértünk, már minden rendben volt, néztek is a nénik-bácsik, hogy mi ez a pizsamás performansz. Aztán volt szerencsék megismerni a kórházi ellátást … mit ismondjak … nem voltam teljesen elégedett. Két “doktornéni” ült egy íróasztal mögött, egy boldog cigánycsalád ordította túl a kezelő ágyán fekvő gyerkőcöt, mi meg álltunk és pislogtunk. Bencu persze egyből rázendített. Erre kaptam a pofámra, hogy “Anyuka, nevelje meg azt a gyereket”, meg hogy “még lázat mérni sem tud?” Mindezt az íróasztal mögül persze.  Két ordítás között megszületett a diagnózis is: a gyereknek gégegyulladása van, amire egy szekérnyi gyógyszert irtak fel, majd távozóban még bele akartak tömni a kölökbe egy adag nyugtatót, merthogy attól majd jobban lesz. Mégszép, hogy nem hagytam…és a bivalyerős antibiotikumot sem adtam be neki.

Egy ébrend töltött éjszaka után aztán másnap aztán meglátogattuk kedvenc gyerekdoki néninket, aki elmondta: közel sincs ekkora baj, a gyerek meg van fázva és ennyi. Meg hogy a kórházban kicsit jobban odafigyelhettek volna…meg röntgenfelvételt is kellett volna készítsenek, mert ugye fulladásos tünetek miatt vittük be a gyerkőcöt…meg ugye egyszerübb benyugtatózni, mint normálisan kezelni és megvizsgálni…

IMG_20131016_033103Lényeg, kisSárkány már jobban van, várjuk dokinéni jelentkezését a további instrukciók végett, addig pedig vígan játszunk a sátor alatt, kipakoljuk  Anya szekrényét, táncolunk az ágyon és versenyt futunk a csigusszal, na meg húzzuk magunk után hű társunkat, a fából készült krokodilt, mert hát az élet taknyosan sem áll meg 🙂

És hogy mi ebből a tanulság?

  • A kórháziak szerint az, hogy van egy hisztis, elkényeztetett, emberektől elzárt gyermekem, aki kezelhetetlen.
  • A gyerekdoki szerint az, hogy hiába van a modern felszerelés a kórházban, attól a személyzet és a hozzáállás a régi.
  • Szerintem pedig az, hogy Anyának lenni nem könnyű feladat, hogy akadnak pillanatok, amikor rettegsz a gyermekedért, és nem utolsó sorban az, hogy eután is a megérzéseimre fogok hallgatni és messziről elkerülöm a szatmári kórházakat.
Leave a comment

Egy kislány emlékére…

IMG_20131012_040038

A mai nap sem telt el eseménymentesen: volt Nagypapilátogatás, kuckóépítés, takarítás, Bence babakocsibólborulás…dehát úgy szép az élet, ha zajlik, nem? És még közel sincs vége: várjuk a Keresztpapilátogatást és azt, hogy kisSárkány felébredjen. Egyelőre egy kukucával a fején durmol a hálóban, hű kísérője, Apa oldalán.

Mindeközben egy eltünt és meggyilkolt 1O éves kislány esetétől hangos a város és a fácse. Szülők és leendő szülők osszák meg gondolataikat, csámcsognak az eseten és természetesen most is, mint minden hasonló esetben, mindenki jobban tud mindent. Mindenki hibáztat valakit, mindenki jobb szülőnek tartja magát, mint az említett kislány édesanyja…és talán jobbak is…

Mert nem engedik gyermekeiket az utcán csatangolni…mert odafigyelnek rájuk…mert igyekeznek élhető körülményeket biztosítani számukra…mert a legjobbat akarják nekik…Talán ez az édesanya sem akarta máshogyan csinálni, de az élet nem ezt dobta neki. Mert talán ő is hasonló körülmények között nőtt fel, ezt hozta magával otthonról. Igen ám, de ez nem mentség!  Egy gyerekre igenis figyelni kell…nagyon…Persze most már késő okosnak lenni. Ami történt, megtörtént…csak remélni tudom, hogy a lánykának most már jobb, mint életében volt…nyugodjon békében!

1 Comment

Manómustra

aug25 573Helló Világ 🙂

Nagyon kedző blogger lévén ülök a pillentyűzet elött, míg Bence, alias kisSárkány durmol, és azon filózok, miről is szokás írni az ilyen oldalakon??? Egyelőre nem igazán tudom még, de terveim között szerepel a mindennapok megörökítése, panaszáradatok közzététele arról, hogy Apa már megint este jött haza vagy hogy Benc már megint egész nap az idegeimen táncolt, de az is lehet, hogy csak úgy bepötyögök majd dolgokat dolgokról… Fotók is lesznek ám, lehet majd nézegetni őket 🙂 Az eredeti ötlet arról szólna, hogy ide majd szépen leírogatom a kisSárkány aranyköpéseit, de ha ilyen iramban haladunk, akkor sokáig állna itt üresen ez a kis blogocska. Addig pedig valamivel tölteni kell az internetet, úgyhogy dologra fel! Álljanak itt gondolataim az utókornak, na meg kisSárkánynak arra az időre, mikor már nagySárkány lesz 🙂

Ja, és még annyi, hogy Ő lenne a főszereplője az egésznek: Bence, alias kisSárkány, alias BenceMackó, Dezső, Macki, PucaManó, Tücsök stb. 🙂